Az ószövetségi emberek még naivan hittek a holtak föltámadásában.
A sziklasír bejáratától elhengerítik a követ, az elhunyt előbotorkál, kezeiről és lábairól leoldják a gyolcsokat és ugyanúgy él, mint annakelőtte: eszik, iszik és házasodik.
Lázár feltámasztása
Nagypénteken megölték a Mestert.
Aki jó és igaz volt, mindenkivel csak jót tett.
Királyi sarj volt, azt hittük, ő fogja megmenteni Izraelt.
Úgy beszélt, mint akinek hatalma volt.
De szelíd volt, csak egyszer ragadott ostort, hogy Atyja házából kiűzze a kalmárszellemet.
Érthetetlen módon kihívta maga ellen a sorsot.
Pedig előrelátta hogy a vesztébe megy.
Brutálisan leölték, mint a bárányt, a vesztőhelyen csorgott le a vére.
Ó, fájdalom !
Ez nem lehet igaz !
De ... lehet ...
Jézus ekkor hangosan felkiáltott: "Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet." E szavakkal kilehelte lelkét.
Amikor a százados a történteket látta, dicsőítette az Istent, s azt mondta: "Ez az ember valóban igaz volt."
És az egész kíváncsi tömeg, amely összeverődött, a történtek láttán mellét verte, és szétoszlott.
Jézus ismerősei pedig, köztük az asszonyok is, akik Galileából kísérték, távolabb állva látták mindezt.
Volt egy József nevű tanácsos, derék és igaz férfi, Júdea Arimatea nevű városából származott, és maga is várta az Isten országát.
Ő nem értett egyet a határozattal és az eljárással.
Ez elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.
Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és sziklasírba helyezte, ahol még nem feküdt senki.
A készület napja volt, a szombat már beállóban.
A Galileából érkezett asszonyok is elmentek és megnézték a sírt, hogyan helyezték el benne a holttestet.
Hazatérőben illatszereket és keneteket vásároltak, a szombatot meg a parancs szerint nyugalomban töltötték.
(Lk 23,46-56)
Meghalt.
Összedőlt az oltár.
A föld még nem hordott a hátán Nála nagyobbat.
Salamon minden dicsősége por az Ő nagyságához képest.
És a teste most ott nyugszik erőtlenül a sziklasírban.
De mit is mondott nekünk akkor - mikor is ? ... igen, csütörtökön, amikor
utoljára velünk vacsorázott: "Ez az én testem !" - mutatott a kenyérre,
majd megtörte és nekünk adta a kenyeret.
Evoé, halleluja !
Az Ő teste nincs ott a sziklasírban !
Él, itt van bennünk.
Mindörökké, ámen !
|
